Brian Goetz: A peek under the hood

Brian Goetz a keynote alatt olyan meggyőző volt, olyan jó olajos kezű munkás embernek tűnt, hogy beültem az előadására is. Nem bántam meg.

Az előadás nem a konkrét használatról szólt, hanem, hogy JVM szinten hogy oldották meg a Lambda Expressionök (LE) használatát (és miért úgy).

A két nagy döntés, hogy mi legyen a típusa az LE-knek, és hogyan reprezentálja őket a JVM. Mindenhol szóba került az obvious but wrong megoldás is.

Típus szinten lehetne külön nyelvi elemet, byte code műveletet bevezetni rájuk, de ez sok mindent felforgatna (obvious but wrong). Végül típus szinten functional interface ként kell tekinget rájuk, amik leginkább a Runnable szerű egy metódusú interface-ek örökösei.

Reprezentáció szinten is sok kerülő út jön számításba. Pl. lehetnének annonymous inner classok, de ekkor rengeteg példányosításra lenne szükség. Implementációban végül a dinamikus nyelvek kedvéért bevezetett invokedynamics-ra esett a választás. Itt a hagyományos invoke… bytecode művelett helyett egy külön kódot lehet definiálni, ami megmondja a JVMnek, hogy mit hívjon meg. LE-k esetén egy speciális MethodFactory-ra lehet hivatkozni, ez annak a kódnak a szimbolikus neve, ami implementáció függően meg mondja, hogy mit hívjon meg a JVM egy új Lambda expressiont látva. A mit az lehet akár annonymous inner class vagy generált osztály, bármi. A szép a megoldásban is, hogy ez nem dől el a bytecode-ban, hanem csak a JVM implementációban ezért később változhat is. És pontosan ezért a LE-ök gyorsabbak lesznek az inner classoknál. Ott a byte code implementáció kötött, de itt dinamikus. Már a mostani implementáció is sokszor gyorsabb, de rajta vannak a témán, hogy elkezdjék optimalizálni.

Mindez egy nagyon dinamikus lehengerlő előadói stílusban.